Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagy utazás

2009.05.29

  

Nem tudom leírni azt az érzést, amelyet átéltem.

 

Becsukom szemem, s visszaemlékezem mi történt velem.

Különböző emberek, szebbnél szebb lelkek, angyalok,

a gondolattól már szinte szárnyalok!

 

Ölelések sokasága, könnyeim potyogása, ezt az érzést leírni

végképp nem tudom!

 

Pillangók kísértek utamon, hogy megtudjam ki is vagyok.

 

Azon a helyen megváltoztam, lelassultam, sírtam,

amely tőlem nem megszokott.

Sok angyalt ismertem meg, nekik fényét éreztem,

de szemmel még nem láthatom.

 

Kik együtt voltunk, ismertük egymást, lehettünk rokonok,

barátok, s bárki más.

Rengeteget tanultam, s tán sok is volt, de tudom

ezt majd megértem, majd átélem, tapasztalom, tovább adom.

 

Azt az egyet soha nem feledem:

Örömömben sírjak, s a bút elfeledjem, vagy csak nevessek,

mert ha úgy érzed valami szomorú,

nem biztos, hogy az az érzés olyan siratható.

 

Ezen a helyen szeretet lakozik, s kik ezen a helyen jártak

 megértik majd, hogy én miképp láttam.

 

Köszönöm ezt a négy napot,

mert a szeretetnél, ölelésnél nagyobbat nem is kívánhatok!

 

--K. Petrus--