Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az angyalok mindig velünk vannak…Tudták?

2011.06.20

 

Kép

Életem egyik legszebb élménye első repülőutam volt. Nem csak az út miatt……

 

Tavaly december közepén meghívást kaptunk Franciaországban élő barátainktól, hogy látogassuk meg őket.

Nagyon örültünk, ugyanakkor bennem felmerültek a kétségek. A párom már ült repülőn, de én még nem.

No sebaj, gondoltam, eljött az ideje, hogy 40 évemhez közeledtén, egy új megtapasztalással legyek gazdagabb.

 

Gyorsan kellett döntenünk, de én egyre jobban a kocsival való utazás mellé álltam. Tudtam, hosszú és fáradtságos a 2000 km, de mégiscsak lenn vanJ

A hezitálásom oka nem a magasságtól való félelem volt, nem is az, hogy a gép lezuhanhat. Ilyen nem is volt az eszemben.

Sokkal inkább az, hogy én nagyon rosszul levős vagyok, már gyerekkorom óta kocsiban, buszban. A kérdés bennem volt: mi van, ha a repülőn is rosszul leszek: na jó, tudom, van zacskó, meg mellékhelyiség, de mégis, az olyan ciki…

 

A félelmemhez hozzájárult az is, hogy a két lányom már ült repülőn és egyiknek sem volt jó élménye.

A döntés megszületett: jöjjön, aminek jönnie kell: Utazunk! Repülővel!

Repülőjegy megrendelve, bennem továbbra is félelmek: mi lesz és hogyan, s különbenis, átszállás, mi lesz a csomagokkal, eltévedünk Amszterdamban, nyelvtudás szinte semmi……na jó……semmi……pánikszerű hangulatom volt.

 

A párom nyugtatgatott, minden rendben lesz.

Készenlétbe állítottam az angyalaimat is. Kértem a segítségüket, hogy minden rendben legyen az úton velünk, vigyázzanak ránk.

 

Nagyon készültünk, csomagolás, majd vonattal indulás Budapestre.

Mondanom sem kell, torkomban gombóc, enni semmit nem mertem, rosszullét elleni gyógyszer készenlétben.

 

A vonaton hamar eltelt az idő. Még a vonat indulása előtt vettem egy Nők Lapját. Mindig tartalmas, jó cikkek, írások vannak benne.

Elővettem, hogy olvassak. Tartalomjegyzék böngészése.

A lap ezotéria rovatában mire is bukkantam? Izing Klára éppen az angyalokról írt cikket: „Mindig velünk vannak- Tudták?” címmel.

Persze, mondhatják, hogy véletlen. Igen, aki nem hisz bennük, vagy nem hisz a jelekben, ők mondhatják.

De én? Aki az angyalokkal foglalkozik?

 

Közeledtünk a vonattal Ferihegy felé, kimentünk a peronra, készültünk a leszállásra.

Egy idős házaspár jött oda mellénk, szóba elegyedtünk.

Látták bőröndjeinket, kérdezték, hová utazunk? Elmeséltük. Én a félelmeimet is.

Ők pedig elmondták, menyüket várják Kanadából. Elmesélték, ők idős korukban repültek először. A hölgy 60 év felett repült ki egyedül a gyerekéhez, átszállással, nyelvtudás nélkül……

Elgondolkodtam: mégis itt áll mellettem! Tehát nem kell kétségbe esnem, ha neki, nekik sikerült, akkor velem sem lehet nagy baj.

 

Ferihegyen szétváltunk, ők az érkezési, mi az indulási oldalra igyekeztünk.

Megköszöntük segítségüket, megerősítésüket.

Ma már tudom, ők sem véletlen, hogy mellénk kerültek és elmesélték az élményeiket.

Megerősítést küldtek mellénk az angyalok.

 

Ferihegy, csomagok feladva, útlevél és vámvizsgálat.

Majd várakozás a beszállásig.

Félelem még mindig bennem. Ej, ej, ego! Még nem volt elég, hogy kapjam a jeleket!?

Felhívtam egyik barátnőmet, aki mostanában többször utazott repülővel. Vártam és megkaptam megnyugtató szavait.

 

Párom odalépett egy pulthoz, ahol ingyenes újságok voltak kirakva. Hozott kettőt. Egyet, ami inkább neki való, üzleti dolgok voltak benne.

Nekem egy színes magazint. Mix magazin a neve.

Fellapoztam.

118. oldal, sötét háttérben egy hatalmas kék ruhás, mosolygó angyal képe.

Újabb jel. Szerintem az angyalaim is mosolyogtak körülöttem.

 

Én pedig továbbra is paráztam. /Ma már, utólag, kicsit szégyellem is magam emiatt./

Eljött az idő. Beszállás, elhelyezkedés. Párom az ablak mellett, én egyel beljebb.

Kértem a segítőimet, nyugtassanak meg.

Érdekes érzés kerített hatalmába. Végtelen nyugalom. Izgalom, félelem megszűnt.

Indulás, majd emelkedés.

S egy csodálatos érzés: semmi bajom, minden rendben velem és körülöttem.

A látvány, az érzetek, minden, ami ott volt, ott fenn, az maga volt a csoda.

Lehet, aki már repült, annak mindez nem nagy dolog. Nekem az volt.

Élveztem. Örültem. Boldog voltam.

 

Csodáltam a felhőket alattunk, a napot, azokat a színeket, melyeket eddig nem láttam.

Amszterdam felé közeledve az esti nagyváros fényei, a lassú süllyedés érzése újabb élményekkel gazdagítottak.

 

A repülőtéri átszállás simán, bonyodalmak nélkül ment.

Beszállás a Franciaország felé repítő gépbe.

Félelem és izgalom nélkülJ

Minden ülés mögött, a tartóban annak a légitársaságnak az ismertetője, akinek a gépén ülünk.

Elővettem az újságot, fellapoztam.

Angol szöveg lévén, szinte csak a képeket nézegettem.

63. oldal. Egész oldalas hóba rajzolt, formázott angyal képe.

Mondanom sem kell, már tényleg mosolyogtam. Hálás voltam és elégedett.

Köszönetet mondtam angyalaimnak.

 

Örültem, hogy észrevettem a jeleket, amiket nekem küldtek. Valakik és valamik által.

Hiszen ők nem állhattak elém, hogy elmondják: nyugi!

 

Három a magyar igazság, plussz egy a ráadás - tartja egy mondás.

Én megkaptam, mind a négyetJ

Négy egymás utáni jelre már tényleg butaság lenne azt mondani, hogy véletlen.

 

Első repülésem élménye szorosan összekapcsolódott angyalaim jelenlétével és a jelekkel, amik mindig ott vannak, csak ki kell nyitni szemünket és a szívünket, hogy észrevegyük őket!

 

 

Angyal