Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan élheti át a mai ember a Húsvét misztériumát

2017.04.09

 

Mi az, amit mi mai emberek megtehetünk azért, hogy Húsvét vasárnapján fénnyel, szeretettel megtelve Jézussal együtt, a természettel együtt újjászülethessünk, mert a Húsvét titka, hogy a szeretet fényében újjászülető Jézussal mi is emelkedjünk a fény felé és szülessünk újjá az ő szeretetében.

A régi ember nem csak megemlékezett Jézus szenvedésére és feltámadásáról, hanem évről-évre átélte azt.  Passió játékával, a nagycsütörtöki virrasztással, a nagypénteki keresztútjárással, a vasárnap hajnali Jézuskereső „játékával” igézett. Megigézte, megteremtette, hogy minden úgy történjen, úgy valósuljon, ahogy mindig is lenni szokott.

A böjtöt betartva mi is megtisztíthatjuk testünket.

Nagycsütörtök éjszakáján megtisztíthatjuk lelkünket.

Nagycsütörtök éjszakáján virraszthatunk, imádkozhatunk, meditálhatunk, és ha mindezt sötétségben tesszük – mint, ahogyan valószínűleg régen is tették- átérezhetjük, milyen érzés az, mikor magunkra hagy az Isten.

Nagycsütörtökön régen eloltották a tüzeket. A tűz a magyar ember számára az Őst, az Öreg Istent jeleníti meg. Ezen az éjszakán Jézus is magára maradt a Getsemáné-kertben, ezen az éjszakán őt is elhagyta az Isten.

Nagypéntek hajnalán megmoshatjuk kezünket, arcunkat a harmatos fűben, egy kis patakban, vagy egy kis esővízben, s ha vannak állataink az ő ivóvizükbe is tehetünk belőle. Nagypéntek délutánján felkereshetjük és végigjárhatjuk a legközelebbi kálváriát, vagy végig nézhetjük a keresztút állomásait ábrázoló képeket.

Nagypéntek hajnalán Jézus belecseppenő vérétől megaranyozódnak a vizek, és ezekkel az aranyos vizekkel a régi ember egészséget hozott magára, s ezzel megitatott állataira.

A régiségben ilyenkor az emberek keresztutat jártak és délután három órakor, Jézus halálának pillanatában a templomba gyűltek, ahol óriási zajt keltettek megigézve ezzel az egykori égzengést.

Nagyszombaton tegyünk rendet otthonunkban. Környezetünk, saját magunk külső rendezése közben belsőnk is rendeződik.

A valamikori faluban a nagyszombat a takarítás napja volt. Az asszonyok bent a házban, a férfiak és gyerekek kint az udvaron, kertben, ház előtt takarítottak.

Vasárnap hajnalban köszöntsük a felkelő Napot. Kérjünk áldást húsvéti ételeinkre, és látogassuk meg rokonainkat, erősítsük barátságainkat.

Hajdan az emberek sok faluban vasárnap hajnalban Jézuskeresésre indultak a település környéki keresztekhez. Az egyik mellé előre megástak egy sírt és beletettek egy Jézus szobrot. Mire ideért a hajnali búcsús menet a sírt üresen találta. Örömmel mentek vissza templomba: Jézus feltámadott! Alleluja! – hangzott a válasz a templomban várakozóktól. Ezután a temetőbe mentek, hogy a halottaknak is megvigyék a feltámadás hírét, és itt a sírok mellett várták meg a napkeltét, hogy köszöntsék a Napot:

„Mikor reggel felkelek,

Napkeltre tekintek

Ott látok egy aranyágat,

Aranyágon zöldességet

Ott jön Krisztus!”

 

Ezután hazamentek és új tüzet gyújtottak az előző évi szentelt barka parazsával. Húsvéti ételeiket elvitték a templomba megáldatni . A sonkát, vagy a bárány húst, ami az áldozat jelképe, a tormát, mely Jézus keserűségének, szenvedésének kifejezője, és a piros tojást, mely a Húsvét jelképe: a tojás az élet, a piros szín Jézus vére.

Húsvét vasárnap, vagy az azt követő Fehérvasárnapon a magyar ember komát, mátkapárt választott magának. Ezt a serdülő gyerekek tették, akik ilyenkor tojást cseréltek, és ezzel életre szóló barátságot kötöttek. A komákból lettek később a keresztszülők. Délután a rokonok meglátogatták egymást, és ilyenkor békültek ki a haragosok is.

Húsvét hétfő legyen a fiataloké. Ez a nap vidám, hangos ünnep napja.

A húsvét hétfői locsolkodás ősi termékenység varázslás. Régen csak a fiatalok között volt szokás. A legszebb lányok ilyenkor hétszer-nyolcszor öltöztek át, mert bizony három helyen feltétlenül meglocsolták őket a legények: a fejükön, hogy szellemileg, a mellük táján, hogy lélekben, s a lábuk között, hogy testileg is frissüljenek, legyenek termékenyek.

 

Áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!

Éva