Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PÜNKÖSD MISZTÉRIUMA ÉS MAI AKTUALITÁSA

2018.05.14

PÜNKÖSD MISZTÉRIUMA ÉS MAI AKTUALITÁSA

punkosd-01.jpg

Mi lehet a ma embere számára az évenként megismétlődő hármas ünnepkör üzenete? Karácsony, Húsvét, Pünkösd élő és ismétlődő üzenetére édesapám – Makk István (1906-1996) – hívta fel figyelmünket szellemi életművében.

Most, Pünkösd előtt, fontosnak érzem néhány gondolatát felidézni, hogy jobban átélhessük az ünnep örök üzenetét, a szellemi vezetés ma is minket megszólító megerősítésével szeretném e gondolatokat még élőbbé tenni.

 

Idézzünk fel néhány gondolatot „Az örök fejlődés kozmikus útja” I. kötetének „Pünkösd misztériuma” fejezetéből:

„Az emberiség három legnagyobb ünnepe a Szentháromság hármas ünnepköre, Karácsony – Húsvét – Pünkösd.

Karácsony a mennyei Atya végtelen szeretetének ünnepe, aki az isteni szférákból kiszakadt földi szellemlégiónak fiát, az Isteni Szeretetet adja, aki értünk alámerül a Kozmosz legmélyebb pontjára, hogy a hazafelé vezető úton világító fáklya legyen.

Húsvét a Fiú, a Megváltó Isteni Szeretet ünnepe. Azé az Isteni Szereteté, amely önmagát feláldozza az emberiségért, a földi szellemlégió megtisztulásáért, a gonosz erejét oldva, bontva és a szeretet isteni elvét örök táplálékul adva. Pünkösd a Szent Szellem, a vezérlő isteni hierarchia ünnepe, aki a Fiú, az isteni szeretet erőivel megvilágosítja, megerősíti és vezérli a mélyre zuhant földi szellemlégiót a hazafelé vezető, az isteni állapotok felé vezető megvilágosodás útján.

 

A hármas ünnepkör mennyei szózata az ünnepkörökben évenként újra ismétlődik, mert a Kozmosz mélyére zuhant földi szellemlégió emlékezete annyira elhomályosult, a dicső múlt emlékezetünkben annyira homályba borult, hogy évezredeken át újra és újra ismétlődő ünnepkörök hazahívó szózata szükséges, hogy egymás után, egyenként ennek tudatára ébredjünk és elhatározzuk, hogy elindulunk a hazafelé vezető úton.

A Szentháromság ünnepkörében az emberiség három legnagyobb ünnepe Karácsony, Húsvét, Pünkösd. A hármas ünnepkör az isteni szeretet lehajlása az isteni elvektől elhajolt, messze számkivetésbe szakadt tékozló fiú, az emberiség felé.

A továbbiakban a „Pünkösd misztériuma az Evangéliumban” részből emeljünk ki néhány gondolatot:

„Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában, mind a négy evangéliumban így szól Keresztelő János a tömeghez: Én vízzel keresztelek, de aki utánam jön – itt Krisztusra utal – Szent Szellemmel és tűzzel keresztel.

Az Apostolok cselekedetei 1. fejezetében ezt olvassuk Pünkösdről:

Halála után az Úr negyven napon át megjelent tanítványainak.

Egyik alkalommal meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből,

hanem várjanak az Atya ígéretére, mert János vízzel keresztelt, ti azonban

Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni.

Veszitek majd a rátok lejövő Szent Szellem erejét. (Ap.csel.1,5-8.)

 

Erről szólt Keresztelő János.

„Én vízzel keresztelek, de ti szellemmel és tűzzel fogtok megkereszteltetni.

Akkor mindnyájan beteltek Szent Szellemmel…(AP.csel 2,4.)”

(Természetesen a helyes fordítást, a szellem szót használjuk a lélek helyett, a görög, latin, angol, francia, német, olasz, spanyol bibliafordításokkal megegyezően).

A Szentháromságot felfoghatjuk úgy is, hogy az Atya az Isteni Bölcsesség, a Fiú az emberiséghez lehajló Isteni Szeretet és a Szent Szellem a felénk sugárzó Isteni Erő, mely szüntelenül árad felénk és megerősít oly mértékben, ahogy képesek vagyunk befogadni.

S most visszatérve idézett témánkhoz, nézzük meg, hogyan tárul fel „Pünkösd misztériuma” az emberiség egyetemes elveinek kutatásában:

„Évszázadokkal Krisztus előtt a görög szellemlégió beavatásban megkapta a görög betűk számértékeit. A görög betűk számértékei évszázadokkal Krisztus előtt várták a Messiás inkarnációját. Az idők teljességében testet ölt Kozmoszunk vezérlő géniusza: Jézus. Nevében hordozva az isteni számtörvény „888”-as számát.”

 

„Életem egyik fő munkaterülete a Szent Szellem által az emberiség részére adatott egyetemes elvek kutatása”. – írja Édesapám. „Ezen elvek kutatása során kiderült, hogy a Föld minden szellemcsoportja, kultúrköre és korszaka Krisztus égi sugárzása alatt megkapta a maga isteni táplálékát, egyetemes elveit. Az emberiség részére adatott e legmagasabbrendű elvekkel - ezek megvalósításával – az emberiség nyílegyenes fejlődési útra állítása. Csodálatos, hogy az összes legmagasabbrendű kijelentések bármely kultúrkörben, elveikben azonosak, vagyis egyetemesek! És vajon az egyes kultúrák, szellemcsoportok milyen arányban részesültek ebből az isteni elv sugárzásából? Kiderült, hogy az emberiségnek adatott legmagasabbrendű elvek Krisztus égi sugárzása alatt soha nem sejtett isteni egyensúlyban adattak az emberiségnek! Kelet kapott 8 nagy kijelentést, Közelkelet kapott 8 nagy kijelentést, Nyugat kapott 8 nagy kijelentést. (Ezek a fénylő gondolatok mintegy 20.000 meditációs táblán vannak feldolgozva)………

 

Kelet nyolc nagy kijelentése: Hindu misztika, Buddhista misztika, Tibeti misztika, Tao misztika, Kon Fu Ce misztikája, Sinto misztika, Zend aveszta misztika, Indián misztika.

Közel-Kelet nyolc nagy kijelentése: Ószövetség, Újszövetség, Klasszikus görög misztika, Héber misztika, Egyiptomi misztika, Mezopotám misztika, Iszlám misztika, Görögkeleti misztika.

Nyugat nyolc nagy kijelentése: Szellemi kijelentések, Filozófiai rendszerek, Klasszikus római misztika, Katolikus misztika, Protestáns misztika, Okkult misztika, Jogananda misztikája, A természetgyógyászat elvei.

Az emberiség a krisztusi engram égi egyensúlyában kapta a szellemi fejlődésre vezérlő isteni elveket. Nem hivatkozhat egyetlen kultúrkör egyetlen szellemcsoportja sem, hogy kimaradt volna ebből az isteni sugárzásból. „Húszezer táblán, húszezer lángoló gondolatban megkíséreltem összefoglalni ezeket az egyetemes elveket.” - mondja Édesapám, és remélhetően az életműsorozat kiadásban ezen összegyűjtött egyetemes elveket is közkinccsé fogjuk tudni tenni a közeljövőben. „Minden gondolat egy-egy fénysugár, mely ragyogó világosságot gyújt, a probléma gyökeréig hatol és kezünkbe adja a megoldás kulcsát.”

Éljük át Pünkösd üzenetét azzal az égi üzenettel, mely az emberiség egyetemes elveiben a protestáns kultúrkörnek adatott Stanley Jones amerikai evangélikus lelkész által 1933-ban. Stanley Jones indiai missziós körútján írta meg „Krisztus a világ országútján” című művét, melyben a Pünkösdi probléma gyökeréig hatol, és ragyogó világosságot gyújt lelkünkben.

Következzék néhány gondolat e mű alapján:

Korunk helyzetképe: csak Húsvétunk van, de nincs Pünkösdünk.

Hiányzik a szellem, az életet teremtő pünkösdi csoda.

Krisztust újra fel kell fedezni, Pünkösd által életvalósággá kell tenni! Ez Pünkösd munkája.

Krisztus evangéliuma nem elmélet, mely az élettől elvonatkoztató tudós agyában született. Az Evangélium az élet teljességéből született és az élethez szól!

Ne engedjük, hogy életünk belezuhanjon az elméletek tömlöcébe.

Pünkösd valósága: az igazi Krisztus-vallás életté teljesedése. A görögök jellemző szava a világosság volt. A hinduké az áhitat és odaszentelés. A kereszténység jellemző szava az élet. Az Evangélium az életen épül fel és életet ad.

Ha majd kereszténynek lenni egyet jelent a Krisztus-szerűséggel, akkor Isten mérhetetlen sokra képesít bennünket.

Húsvét az élet felkínálása, Pünkösd az élet megélése.

Húsvét a felajánlott élet. Pünkösd a megvalósított élet.

Pünkösd eggyé ötvözi az embert és küldetését. Innen csodálatos ereje.

Pünkösdig a krisztusi valóság a tanítványokon kívül volt. Ami szemük láttára, fülük hallatára játszódott le, de nem bennük volt. Pünkösdkor mindez a szívükbe zárult, ez adott nekik ellenállhatatlan apostoli erőt.

A kereszténység területén Pünkösd a terra incognita, az ismeretlen földrész.

A kereszténységben elveszett egy akkord és ez az elveszett akkord gyötör bennünket. Az elveszett akkord: Pünkösd.

Isten szándéka kétségtelenül az, hogy Pünkösd legyen a normális,

mindennapi kereszténység, mi azonban normál alattiak vagyunk.

Pünkösd a közösség megszületése. A közösségé, melyben lehull a válaszfal ember és ember között. Ezt a közösséget a Szent Szellem teremti meg.

Pünkösd benső felszabadulás egész lényünkben.

Isten lényének fogalma Krisztus által új fogalmat nyert. Krisztus-szerű Isten lett. Az önmagát feláldozó végtelen szeretet.

Mindig istenképünk határozza meg, hogy milyen irányban haladunk. Ha istenfogalmunk hamis, téves irányt vesz egész életünk. Inkább ne legyen semmilyen képzetünk Istenről, mint hamis.

 

Csodálatos a mai materializmus az isteni tervben. A Gondviselés eltörli a hamis istenfogalmat, hogy megszülethessék majd a helyes istenfogalom.

 

Az ember igen sokszor saját megnagyított árnyékát vetíti az égre és elnevezi Istennek.

Isten nem adhatta nekünk magát maradék nélküli teljességgel, amíg az igaz Isten jelképét meg nem mutatta nekünk Krisztusban.

Szóval és szolgálattal, gyötrelemben és győzelemben Krisztus azt mutatta meg, milyen a Mindenség szíve.

És amikor már mindent megmutatott, engedte, hogy feltépjék szívét a kereszten. Akik e seb-ablakon át a szívébe tekintettek, egyetlen szót betűztek: szeretet. És megértették, hogy a Mindenség értelme tárult eléjük.

Krisztus az örökkévalóság égboltozatára életével írta örök üzenetként:

az Isten - szeretet.

Meggyőződésem, hogy a magasabb szellemi szférákban ilyen lángoló elvek sugározzák be a szférák magasságait és mélységeit, melyek boldogítanak, és mindent fénnyel árasztanak el ott.

Isten olyan, mint amilyennek Krisztust láttuk, Krisztus-szerű Isten.

A jellemre alkalmazható legfenségesebb jelző a világ minden nyelvében: Krisztus-szerű.

A legmélyebb hódolat, mellyel Istent vagy embert illethetünk: Krisztus-szerű Isten, vagy Krisztus-szerű ember. A fogalom tisztán áll előttünk. Tudjuk, mi a jóság: Krisztus-szerűség.

Ha Isten Krisztus-szerű Isten, akkor a Szent Szellem Krisztus-szerű szellem. Következésképp, a Szent Szellem, ha bennünk lakozik, minket sem tesz egyébbé, mint Krisztus-szerűvé. A Szent Szellem egyet tesz: Krisztus-szerűvé formál…

Legnagyobb veszedelmünk nem a keresztény ellenesség, hanem a keresztény alattiság. Ez tudomásul veszi Krisztus életét, halálát, feltámadását, de kihagyja az élő tényt, az élő Krisztust. Számba venni az első hármat, de kihagyni a negyediket, a pünkösdi élet valóságát, ebben van korunk kereszténységének tragédiája.

Pünkösdkor a vallás béklyói letöredeztek és annak minden áldása egyetemessé vált. Pünkösdkor a vallás egyetemes formát vett fel.

Sohasem volt a vallás személyibb és sohasem volt egyetemesebb, mint Pünkösdkor.

Pünkösd benső szabadságot és világtávlatot adott a tanítványoknak.

Megtalálták Istent és az élet értelmét, nem a bölcselet, hanem a tapasztalás útján.

Ha a kereszténység magáévá tette volna, ami Pünkösdkor történt, megszabadult volna azoktól a halotti leplektől, melyek még ma is kötözve tartják.

A pünkösdi történet leírja, hogy a Szent Szellem nem akkor szállt rájuk, amikor templomban, vagy más különleges szent helyen voltak, hanem egy lakásban.

Stanley Jones által a következőkben lépésről lépésre azt fogjuk átélni, hogy miben tért el a kereszténység Pünkösd benső lényegétől, ami az egész emberiség tragédiáját, az egész világhelyzetet – úgy ahogy van – eredményezte.

Pünkösdkor a vallás felszabadult bizonyos szent helyektől való kötöttségtől, és középpontja ezen túl az emberi élet legegyetemesebb tartózkodási helye: az otthon lett.

Mikor Isten legfenségesebb ajándékát, önmagát adta, nem különleges szent helyen adta, hanem egyszerű otthonban.

A vallási élet központja nem a templom, hanem az otthon.

Az egész élet mindenestől arra való, hogy megszentelődjék.

A Szent Szellem ajándékát nem azért adta Isten, hogy istentiszteleti szertartások függvényévé legyen, hanem hogy erő legyen, mellyel élünk mindig és mindenütt, mellyel megszenteljük a köznapi dolgokat, mellyel testünket a Szent Szellem templomává, hajlékunkat Isten hajlékává tesszük.

Pünkösdkor a vallás megszabadult szent osztályokhoz való kötöttségeitől és az emberhez kapcsolódott.

Ahogy a Szent Szellem felszabadította a vallást a szent helyekhez való kötöttségeitől és az otthon talajába ültetve egyetemessé tette azt, úgy szabadította fel a különleges osztályokhoz való kötöttségtől is és egyetemessé tette, tekintet nélkül állásra és rangra.

A Szent Szellem lélekre szállt, nem lelkészre. (Mondja egy lelkész).

Pünkösd a vallást feloldotta egyes szent nyelvekhez, kultúrákhoz való kötöttségektől. És minden nyelvet és kultúrát az Evangélium közvetítőjévé avatott. Minden nemzetnek elő kell hoznia egyéni géniusza legjavát, hogy kifejezője lehessen a közös Evangéliumnak!

Krisztus az, akiben a nyugati és keleti kultúra igazságelemei találkoznak.

Krisztus az, akiben minden nyelv, minden kultúra és minden élet találkozik és megtalálja a maga lét-értelmét.

Pünkösdkor a vallás megszabadult szent szertartásokhoz való kötöttségeitől.

Pünkösdben van valami, ami szembehelyezkedik korunk felfogásával. A vagyonhalmozással szemben - az anyagi javak szétosztása. Pünkösd után senki sem tartotta meg azt, ami felette volt szükségleteinek.

Ahogy Gandhi mondja: Az ember nem javainak bőségében gazdag, hanem vágyainak szűkre szabottságában.

Lop az, aki olyasmit tart birtokában, amit más nélkülöz.

A vagyon lelki bilinccsé válik.

A pénzhalmaz bénító koloncot jelent az ember lelki járásán.

Az őskeresztények mindent odaadtak, ami tényleges szükségleteiket meghaladta, ezért tudták megtartani a testvériséget.

Ne az örömmel, melyet magam habzsoltam fel, hanem az áldozattal, mellyel gazdagítottam mások életét, mérjem életem értékét.

Pünkösd az a légkör, amelyben a hit szabadon mozoghat, szabadon dolgozhat, csodák történhetnek és mi meghívást kapunk csodákat cselekedni.

Mi nem várunk semmit, hát nem is történik semmi.

Hajtogatunk erkölcsi közhelyeket és azt hisszük, megjavul tőle valaki.

Pünkösd nem ismeri a lelki dolgokba való műkedvelő bekukkantást.

Pünkösd folytatódó elve az Evangéliumnak. Mindenki élheti, aki hajlandó a feltételek teljesítésére.

Pünkösd mindenki számára élhető életforma, melyet a szellem sajátunkká vált erői tesznek lehetővé.

A Szent Szellem tűz alakjában szállt a tanítványokra.

A tűz a tisztító és megemésztő erő jelképe. Mindkettőre szükség van.

A régi bűnös életnek meg kell tisztulnia, a régi önös életnek meg kell emésztődnie.

A pünkösdi élet jellemvonásai: a bántalmak megbocsátása és a megtorlás megtagadása, vagyis a Hegyibeszéd megvalósítása.

A pünkösdi lélek harcmodora: a gonoszt jóval, a gyűlöletet szeretettel, a világot kereszttel győzni meg. Pünkösdkor a vallás megszabadult a fizikai erőtől való függés megkötözöttségéből. Új fegyvereket kapott az élet megharcolására. A határtalan megbocsátás, az olthatatlan jóindulat és a végtelen szeretet fegyvereit.

A Hegyibeszédet idézi Stanley Jones:

A pünkösdi lélek azzal győz, hogy megbocsát hetvenhétszer. Aki egy mérföldre kényszeríti, azzal nyeri meg, hogy elmegy vele kettőre. Azzal vesz diadalt ellenségein, hogy barátaivá teszi. Azzal nyeri meg az őt arculverő lelkét, hogy odatartja a másikat is. Mindez Pünkösd tényének az eredménye.

A pünkösdi fogalom lényegét a Hegyibeszédben és az Utolsó vacsorai beszédben közölte Krisztus az emberiséggel.

A történelem folyamán egy nemzet vezetésében ezt a krisztusi elvet egyedül Gandhi valósította meg.

Az egyetlen mód, amellyel ellenségünktől megszabadulhatunk, ha barátunkká tesszük. Az Evangéliumnak ez a lényege.

Mert aki nem ezt teszi, annak nem zárul le a halállal ez az ellenséges viszonya, mert a szférákban és a további testetöltésekben tovább folyik egymás üldözése mindaddig, amíg a megbocsátásban és a krisztusi szeretetben fel nem oldódnak.

A Szent Szellem, ki bennünk lakozik, nem tűr meg mást, csak szeretetet.

A szeretet az életelemünk, a gyűlölet olyan, mint a sav a tüdőnek, roncsol és halál jár a nyomában.

A szelídség az igazi erő. A szelídség tesz naggyá.

Pünkösdkor a vallás megszabadult a széthúzás szellemétől. A leghathatósabb egységesítő erővel telt meg.

Miért van az, hogy a kereszténység olyan széteső lett? Mert meggyengült bennünk a Szent Szellem ereje. A szekták sokasága Krisztust másképpen hirdeti, és egymással szemben áll.

Pünkösd a Hegyibeszéd megvalósulása.

Csodálatos lehetőségek lépnek az emberi életbe, ha Pünkösd kapui kitárulnak előtte.

Pünkösddel a történelem Jézusa az élményszerű tapasztalat Krisztusává válik.

Legéletbevágóbb feladatunk, hogy meg tudjunk felelni a kérdésre: hogyan vehetjük a Szent Szellemet?

Minden megújulás imádságos, csendes kamrában indul útnak.

Jézus egész éjszakán át imádkozott, és reggel az Úr hatalma volt vele, hogy gyógyítson. (Lukács 5,16-17.)

Akik korunkat Isten felé vonják, először elvonulnak korunk lármájából, és hatalommal térnek meg.

Az ima építi meg az utat Isten kifogyhatatlan erőtengerétől életem kis tavához. Ima által vehetjük használatba Isten erejét.

Pünkösd - erő.

Amit kértek, higgyétek, hogy megnyeritek – és meglészen. (Márk 11,24.)

Az élő hit ténnyé, érzékelhető valósággá válik.

Pünkösd nem végállomás, hanem kiindulási pont. Célja nem önmagában van.

János evangéliuma mondja: Még nem volt bennük a Szent Szellem, mert Jézus még nem dicsőült meg. (János 7,39.)

Amíg bennünk Krisztus meg nem dicsőül, nem vehetjük a Szent Szellemet. Ez a feltétele a Szent Szellem vételének.

Kezdődjék forradalom a munkámban! Eddig azért imádkoztam, hogy segítsen meg Isten a munkámban, most engedem, hogy felhasználjon az Ő munkájában. Óriási különbség!

Pünkösd nélkülözhetetlen szükséglete az emberi életnek.

Az emberi lélek összetörik, ha Szent Szellemmel meg nem telik.

Pünkösd kötelezettségeinek Pünkösd ereje nélkül nem lehet eleget tenni.

A Hegyibeszéd gyönyörű Pünkösddel. Pünkösd nélkül a legleverőbb valami a világon.

Pünkösddel eljutunk az élő hit teremtő állapotába.

Az élet válaszútra szorít: vagy Pünkösd, a Hegyibeszéd megvalósulása, vagy az emberiség pusztulása.

Az atomfegyverek birtokában más járható út nincsen. Végtelenül fontos, hogy Pünkösd szellemét legbensőbb életünkben, gondolatainkban, érzéseinkben, szándékainkban megvalósítsuk. A Hegyibeszéd megvalósításával át kell élnünk a Szent Szellem tűzkeresztségét. Ezzel a bennünket környező fizikai- és szellemvilágot a krisztusi irány felé emeljük.

És most idézzünk a hozzánk érkezett szellemi üzenetekből:

„Isten üzenetei folyvást és mindenütt áradnak, minden létsík minden lakója számára. Ezek az üzenetek a leggyengébben felfogva is Isten hívó szavának értelmezhetők. Minden kis üzenet hívó szó, vonzás Feléje, egyik sem elhanyagolható. Nem is lehet, mert ez a hívó szó eleve beleépült a szellembe, a kivetített kicsibe és a vonzás észrevételével egyre erősebben hangzik fel a nagy Én számára is. Ez az igazság nemcsak az egyesek, hanem a csoportok számára is egyre bővül, változik, mindig új tények és fények kerülnek elő.

Isten üzenete igen távolról indítva és jutva el, a lélek számára Önmagáról szól. Önmaga gazdagságát, végtelenségét fejezi ki, bizonyítja és érvényesíti a Mindenség minden atomjában, végtelenül. A legkisebb szellemi megtapasztalás, megvalósítás is Őt fejezi ki, parányságában is, valamely módon megnyilvánulva. Ez nem apróság, hanem fenséges tett! Isten gondolata világít minden érzésben, minden gondolatban, az ezektől indított fizikai, vagy lelki tettekben, hihetetlenül bőséges alkalmat kínálva Isten üzenetének vételére.

Az ember, akinek lelkében megmozdul a feledékenység vaskos takarója alatt az eredeti szellemi irányultsága, észreveszi magában a jó gondolatokat, érzéseket, melyek eltérők. Kezdi megtapasztalni a gyakorlati életben tettei szellemi vonatkozású erőit, mert változott a hozzáállása, benső érzékelése. Választásai, döntései, belső erőikkel befolyásolják földi életében megnyilvánuló cselekedeteit. Ezek újabb megtapasztalásokat hoznak, de már másabb erőket felhasználva és sugározva ki ezáltal. Ezen szellemi cselekedetek és erők az anyagi világban is változásokat hoznak. Az értékesebb szellemi jó felé!”

Isten üzenetei az idők végtelen távlata óta sugároznak az ember felé…”

„A Szentlélek nem szünteti meg továbbra sem a működését, és nem kizárólag csak Jézus kortársaihoz szállott alá! Jelen van! Tevékenykedik, minden lélek erősítője és segítője, ezért hát a lelkén át az emberé is. Mindenkié! Az ember annyi szentléleki segélyt vesz fel magába, amennyit a lelkén átérkezve abból feldolgozni képes. Manapság már nem azokra a csodatételekre szorítkozik a működése, amiket valaha volt régi történetekből ismerhettek, és nem kevésbé csodálatos az sem, AMIT MINDIG IS MEGTESZ!

 

A Szentlélek – Szent Szellem – tehát egyre erőteljesebb hatást gyakorol mindazokra, akik saját emberi lelkükkel mindig jobban és jobban összhangban tudnak lenni.”…

S hallgassuk annak a szellemi tanítónknak ez év március első vasárnapi üzenetét, aki Pünkösd misztériumára felhívta figyelmünket, és aki itt a Földön Édesapánk volt:

„Olyan korszak előtt álltok, amikor elküldetik egyre többször a Szent Szellem Attól, Aki Őt mindig is irányította és irányítja, hogy kibővülten és egyre több mennyei, lelki táplálékot kaphassatok, amellyel a magatok életét úgy a Földön, mint a másik oldalon könnyebbé tudjátok tenni… Szinte már a szelek szárnyán is küldi minden igyekezetünk felétek azt, amire szükségetek van. Becsüljetek meg mindent, ami érkezik! A Fény hazájából jön az felétek. A világ olyan állapotban van, hogy minden fényesedő lélekre szükség van! Ne csak tanuljatok, éljétek is! A tanulás elvész, csak a megélt tudás marad!”

És felteszi az ember a kérdést, hogy ha szellemi felemelkedéséhez Krisztus jelenlétét mindenkinek önmagának kell kimunkálkodnia, ez hogyan történhetik meg azoknál, akik nem is tudják, hogy kit, vagy mit keresnek, sőt fel sem ismerik helyzetüket? Erre érkezett az alábbi válasz szellemi vezetőnktől:

„Aki már a lelki javulás útján van, annak semmi körülmények között nem számít, hogy ismeri-e a Bibliát, a keresztény vallást, mert - most figyeljétek, amit mondok – Krisztus egyetemes!

Az emberi lélek egyetemes! Nem függ különféle vallási tanoktól és ismeretektől. Az emberi lélek kizárólag a saját javulási útjától függ!

És Krisztus befogadását - miután egyetemes – bármely nép, bármely kultúrkör, bármely vallási kör fia, leánya lenne is, igenis ki tudja építeni azt a lelki javulást, azt a lelki minőséget, amelyben Krisztus megjelenik! Nem úgy, abban a képben, amelyet a keresztény kultúrkör ismer ábrázolásban, írásban, ismeretben, szóban. A lelkében, a feljavult lelkében ismeri meg, lehet, hogy nem Krisztusnak nevezi... mindegy, hogy minek nevezi! De felismeri azt az erőt, azt a hatalmat, ami őt vezeti azon túl! Hát éppen erről van szó tanításunkban, hogy a Krisztus arc nem az, ami az ábrázolásokban van! Azok tulajdonságok, megélt jóságok, lelki minőségek. Ez a Krisztus arc! És ha ezt bármely nép bármely fia a maga haladott lelki fokán magában kiábrázolja, Krisztus felismeri magát benne! Az, hogy annak a népnek a fia Krisztust ismeri e, vagy ezt a nevet nem is ismerve felismerésre jut arról, hogy neki jónak kell lennie, környezetének használni, embertársait szeretni és minden, amit mi úgy szoktunk nevezni, hogy keresztény szemlélet, ez nem éppen csak a keresztény vallást, vagy kultúrkört ismerőkre vonatkozik. Bárkire! Mert ha Krisztus megjelenik az életében, továbbformálja a lelkét, intézi sorsát azzal a vezető hatalmával, fényével, erejével, amellyel annak – találjatok ki egy népnevet – a népnek a fia, aki esetleg távoli, elhagyatott tájon él, de lélek-emberi minőségben él, Krisztus ott van vele, vezeti, mert az az ember befogadta Őt! Nem ismerve a nevét, de a lényegét igen!

Így már teljesen világossá válik, miért említettük meg annakidején, hogy egyetemes vallása lesz az emberiségnek valaha, amit nem neveznek majd sem ennek, sem annak. A Szeretet vallás, a Krisztus-vallás lesz az! Messze van még, de errefelé haladunk.”

Fentieket azzal egészítem ki, hogy aki a krisztusi tanításokat ismeri, és nem éli, annak a felelőssége sokkal nagyobb!

Az alábbi – szellemi úton érkezett – nyilatkozattal zárom e gondolatokat:

Vegyétek észre azt, hogy az ünnepre való felkészülést, lelketek átállítását egy kissé másabb hangulatra, egy kissé másabb gondolkodásra - ezt szerettük volna segíteni. De a ti részetek az, hogy felhasználjátok, elgondolkozzatok rajta és szívetek minden lehető erejével készítsétek fel magatokat a Krisztusi jelenlétre!”

A Szent Szellem jelenlétére és sugárzó erőinek befogadására!

+ + +

Makk István gondolataiból és Gizella médium által közvetített szellemi üzenetekből összeállította:

ifj. Makk István

punkosd-02.jpg