Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit vállal fel a lélek a leszületése előtt?

2016.09.30

Kép Biztosan sokan hallottatok már arról, hogy a lélek a leszületése előtt, hol tartózkodik. Sokan vitatják, mások meg elfogadják azokat az információkat, melyek arról szólnak, hogy a lelkek a leszületés előtt a köztes létben tartózkodnak.

 

 Ez az a hely, ahol a léleknek van ideje eltöprengenie azon, hogy az előző inkarnációban mit és hogyan oldott meg. Mivel ezen a helyen nem létezik tér és idő, így szinte végtelen lehet a mai ember számára a lélek ott töltött időszaka.

 

Azonos szinten lévő lelkek azonos helyen tartózkodnak a köztes létben. Ott számot adnak maguknak a földön, vagy más bolygón történt felvállalásaikról. Elemzik a megoldott és a megoldatlan feladataikat. Egyesével újra és újra felidézik magukban azokat az eseményeket, melyekkel szembetalálkoztak az elmúlt életeik során. Figyelemmel kísérik mi történt, és hogyan oldották meg, vagy sem a feladatokat. A megoldatlan feladatokat újra átnézik, elemzik, hol hibáztak, és mint információt, elteszik a következő leszületésük idejére.

 

 Az, hogy ez mikor következik be, annak nagyon sok összetevője van. Azokkal a lelkekkel, akikkel körül vannak véve, folyamatos kapcsolatban vannak. Kiválasztják azokat, akikkel a következő inkarnációban együtt szeretnének fejlődni. Maguk választják ki a szüleiket és azoknak a lelkeknek a csoportjait, akikkel a leszületés után a karma beteljesítésén fognak dolgozni.

 

 Sokat kell munkálkodniuk azon, hogy minden egyes lélekkel, akivel kapcsolatban lesznek, felvegyék a kapcsolatot és egyeztessék az elképzeléseiket. Mindent pontosan megterveznek, hogy kivel és mikor fognak találkozni az életük során. Így nem lehetnek véletlenek azok a találkozások, amiken keresztül megyünk.

 

 Bár a lélek tudja, mikor és mi fog történni vele, maga az ember ezzel nincs tisztában. Így fordulhatnak elő olyan helyzetek, melyekre látszólag nincs magyarázat.

 

Korábban sosem látott emberekkel kerülünk kapcsolatba. Ezek a találkozások lehetnek számunkra akár jó, vagy rossz végkimenetelűek. Ha egy ilyen találkozás jó, akkor szinte nem is veszünk róla tudomást. Ha viszont rosszul éljük meg, akkor rögtön jön a válasz, hogy én milyen szerencsétlen vagyok.  

 

 Így fordulhat elő az, amikor az ember felteszi magának a kérdéseket, miért pont velem történik ez vagy az, miért büntet engem az Isten? Lehet, sokan nem tudják, de Isten senkit sem büntet. Ő jóságos és türelmes. Minden léleknek megadja a lehetőséget arra, hogy folyamatosan dolgozzon a karmáján és kijavítsa a hibáit. Ha időnként ,,el is bukik” egy inkarnáció során, újabb lehetőséget kap arra, hogy kijavítsa azt. Ebből a megközelítésből nézve már nem is olyan rossz a kép, mint gondolnánk.

 

 Ha minden összeállt, akkor következhet a leszületés pillanata. Itt is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a fogantatás pillanatára teszik a lélek leszületését, vannak, akik későbbre. Ezen most itt kár lenne vitatkozni.

A lényeg az, hogy ha a lélek már benne van a felvállalásában és az édesanyja hasában tartózkodik, nagyon sok feladat hárul rá. A külső események hatására folyamatosan kapja az információkat. Ezeken ő ekkor már elkezd dolgozni. Sokszor előfordul, hogy a lélek megijed az előtte álló feladatoktól, és úgy dönt, mégsem vállalja a testöltést.

 

 Ilyenkor fordulhat az elő, hogy a gyermek, aki már útban van a földi megtapasztalások felé, idő előtt elhagyja a biztonságot jelentő anyaméhet, és halva születik. Igaz, a halva születésnek vannak más lelki tényezői is, de azok nem a lélekkel, hanem a szülővel hozhatóak összefüggésbe.

 

 Ha a lélek készen áll a földi síkon való életre, akkor természetes időben a világra jön, és mint ember kezdi meg az életét a földön. Ahogy cseperedik és nő, folyamatosan kerül olyan helyzetekbe, melyek segítik őt a karmája megélésében. Folyamatosan tanul a szüleitől és a környezetétől.  Nem mellékesen, tanítja is a környezetét.

 

 Lehet sokakban felmerül a kérdés, mire taníthat meg engem egy gyermek. Én azt mondom, sok mindenre. Akár a szeretetre, az elfogadásra, az elengedésre és még sorolhatnánk azokat a lehetőségeket, melyekre ő tanít meg bennünket. Rövid földi élete során megállás nélkül jönnek eléje a feladatok. Ezeket hol jól, hol kevésbé jól oldja meg. A feladatai közben, ha rájön, mi miért történik vele, sokkal tudatosabbá válik, és azon munkálkodik, hogy mindent úgy végezzen el, ahogyan azt eltervezte.

 

Nagyon kevés számú lélek van, aki képes arra, hogy minden felvállalt feladatot pontosan megoldjon és ezzel azokat a karmákat, melyek miatt leszületett, teljesen feloldjon. Azért ez ne ijesszen meg senkit, mert mint korábban írtam, mindig van egy újabb lehetőség, amikor bizonyíthatunk magunknak, hogy igenis képesek vagyunk megoldani a feladatainkat.

 

 Mi történik közben a lélekkel a földön, mikor fejezi be a pályafutását?  Több lehetőség is van. Ha megoldotta azt, amiért leszületett, vagy ha feladja, mert nem képes megoldani őket, vagy ha bizonyos dolgokat meg is oldott, de egy részével már nem képes elboldogulni, vagy ha nem ismeri fel a figyelmeztetéseket és folyamatosan ugyan azokba a hibákba esik, akkor nagy valószínűséggel hazahívják őt.

 

 Mindent összevetve a léleknek nem is olyan bonyolult ez az egész, mint az embernek. Az ember sokszor nem képes és nem is akarja elhinni, hogy minden, ami vele történik az nem ellene, hanem miatta és érte van. Ezért fordulhat elő az, hogy idő előtt feladja, és önkezével vet véget az életének. Jó, ha tudjuk, ilyen esetben a lélek nagyon sokáig a föld és a köztes lét közötti világban reked, és hosszú ideig nem lesz képes arra, hogy egy újabb inkarnáció lehetőségével éljen.

 

 Ezért fontos lehet mindannyiunk számára, hogy felismerjük környezetünkben azokat az embereket, akik hajlamosak az öngyilkosságra, és ha tehetjük, segítsünk nekik azzal, hogy tudatosítsuk bennük a lehetőségeiket. Ne feledjük, nagyon sok múlik rajtunk embereken, hogy hogyan fogadjuk el a lelkünknek a felvállalásait, és mikor tudatosodik ez bennünk.

 

 Ha felismertük azt, miért születtünk le a földre, akkor dolgozzunk a feladatainkon és segítsünk ez által másokat is.

 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt az életet mi kértük és vállaltuk. Így próbáljuk meg a lehető legjobbat kihozni belőle.

 

Csak rajtunk múlik, hogy mit és hogyan élünk meg. Ne hibáztassunk másokat, azért amit mi vállaltunk.

 

 

Fogadjuk el és tegyük a dolgunkat!

Ez a mi feladatunk.

 

 A cikket, a tartalmat elviheted, de csakis a forrás megjelölésével, kitől, honnan hoztad, a tartalmon nem változtathatsz!

 

  Bodacz Zsolt