Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Reinkarnáció és karma

2008.01.04

karma-53.jpg

Reinkarnáció és karma. E két szó szorosan összetartozik, elválaszthatatlan egymástól. Mostanában egyre fokozódó gyakorisággal használjuk, de vajon tudjuk-e, hogy mit is jelentenek pontosan?
 
Ahhoz, hogy a karmáról beszélhessünk, elsőként tisztáznunk kell a reinkarnáció fogalmát. A szó latin elemekből áll; a RE-, valaminek az ismétlődése: vissza-, újra-, az inkarnáció pedig megtestesülés húsvér testben, azaz valaminek az újra megjelenése, újraszületése testben. A lélekvándorlás tételében, a lélek az a valami, ami újra megtestesül, újraszületik.
 
A reinkarnációban való hit egyidős az emberiséggel. A dravida papoktól indulva nyomai fellelhetők az ősi egyiptomiaknál, a görögökön keresztül az esszénusoknál, az ógermán mitológiában, s szinte minden természetvallásban.
 
Elsőként a leghatározottabban megfogalmazva India legősibb hagyományaiban jelenik meg. A hinduk ősi szent szövegei a védák. A véda szó jelentése tudni, látni. Itt a tudás, nem a hétköznapi, értelmi, lexikális tudományok tudása, hanem az örök és való dolgok, a lét és nem lét, az élet igazságának tudása.
 
A legrégibb véda, a RIG-VÉDA, ahol a "rig" szó jelentése fény. Aki látja a fényt, az tud. A védák keletkezési idejét a legtöbb indológus i.e. 1500-2000 körülre teszi, azonban pontos időpontot nem lehet megállapítani, mert a régi indusok nem törődtek a történetírással.
 
A védákat rendkívül szerteágazó irodalom egészíti ki, ezek közül az upanisadok a legfontosabbak. Az upanisadok szó jelentése: "mester mellé telepedés". Az ókori Indiában az volt a szokás, hogy az erdőben a tanítványok a mester mellé telepedve, közel ülve, fülbe súgva hallgatták a titkos tanításokat, melyek mély értelmű misztikus, emelkedett bölcseleti tanítások. A legfontosabb upanisadok i.e. I. évezred első felében keletkeztek, s ezekben az úgynevezett klasszikus upanisadokban már határozottan megjelenik az újraszületés elve, a karma tana, a születések nagy köre a számszára, és a végső cél, a teljes felszabadulás az anyag köteléke alól.
 
A védikus irodalomhoz tartozik a hinduk két nagy ősi eposza, a Rámajána és a Mahábhárata. A Mahábhárata főhőse Visnu isten nyolcadik megtestesülése Krisna. Az epikus költemény leghíresebb epizódja a nagy csata, a Bhagavad-gítá, "A Magasztos Szózata" című fejezet. A Bhagavad-gítá önálló könyv, amelyet a hinduk szinte szentírásként tisztelnek. A Magasztos Énekében hangzik el minden idők legnagyszerűbb filozófiai és vallási dialógusa. A kurusétrai csatamezőn beszéli el, Krisna barátjának és hívének Ardzsúnának az odaadás útját, az istenszeretet mint a megváltás útját.
 
A legmagasabb rendű bölcseleti gondolatokat, amelyeket az emberi szellem legelőször értett meg és fejezett ki tudatosan, kétségtelen hogy az upanisadok tartalmazzák, s ezek váltak az indiai bölcselet alapjává. Ezeknek az eszméknek a legtöbbjét, már ismert és általánosan elfogadott tanok gyanánt, maga Buddha is átvette, s átértékelve tovább fejlesztette az ősi elveket i.e. V. században.
 
Jézus, kutatások szerint buddhista kolostorokban tanult 17 évig, így nem meglepő, hogy az újjászületés és a karma tanának nyomai a mai napig is fellelhetők a Bibliában, annak ellenére, hogy tisztázatlan körülmények között i.sz. IV-V. században - a 3. vagy 4. zsinaton -, törölték a kanonikus iratokból.
 
A kereszténységben szinte eltűnik, azonban a reneszánsz korában újra feléledt a reinkarnáció tana. A felvilágosodás idején a keleti vallások iránti érdeklődés megélénkül, hulláma végig söpör Európán és Amerikán. A XX. században a hindu és buddhista újraszületés elmélete magával ragadja a nyugat értelmiségét és az emberek szélesebb rétegeit. Csak néhány nevet említve azok közül, akik hittek a reinkarnációban: Assisi St. Ferenc, Leonardo da Vinci, Jack London, Tolsztoj, Goethe, Einstein, Heine, C.G. Jung, Madách Imre, Jókai Mór, Gárdonyi Géza..
Korunk embere népszerű folyóiratokban, filmekben hall a reinkarnációról és a karmáról, s ma már minden 5. német, minden 4. angol és minden 3. amerikai hisz a lélekvándorlásban. De a kíváncsiság kielégítő, gyakran szenzáció-hajhász kiadványok jó esetben "csak" leegyszerűsítve, rosszabb esetben elferdítve, torzítva mutatják be ezeket az igen mély értelmű tanokat. A jelenkor rendkívül zavaros kor, a civilizáció alapelve az anyagi érzék-kielégítés, s az emberiség hatékony és tiszta tanításért kiállt.